EL - világítás
EGYEDÜLÁLLÓ MEGOLDÁSOK, EL-VILÁGÍTÁSSAL
Elektrolumineszcens fényforrások |
|
|
Elektrolumineszcens fényforrások
kialakulása, térhódítása
Bár a jelenséget korábban már mások is megfigyelték és kutatták, az elektrolumineszcencia elnevezést először 1936-ban írta le Georges Distriau francia fizikus. Az EL elvén működő fényforrások azonnali széleskörű elterjedésének nagy mértékben gátat szabott az élettartam korlátossága, az előállítás viszonylag magas költségei, ill. a megfelelő alapanyagok hiánya, így az EL térhódítása a 70-es évektől kezdődően is a hadiiparra, a repüléstechnikára, az űriparra és végül az autóiparra korlátozódott. A nagy áttörés egészen a 90-es évekig váratott magára, amikor is a molekuláris kémia, az alkalmazott anyagismeret és az elektronikus vezérléstechnika fejlődésével lehetővé vált, hogy a vastagréteg technológiával előállított EL világítótestek a hétköznapi élet színterére lépjenek.
|
|
Az elektrolumineszcens fényforrások
működési elv
Az elektrolumineszcencia jelenségének lényege, hogy egy elektromos mező hatásának kitett foszforeszkáló vegyület látható fényt bocsát ki, mégpedig az izzószálas fényforrásoktól eltérően hőenergia termelés nélkül. A foszforózus vegyület (közkeletű nevén "foszfor", bár ténylegesen nincs benne foszfor elem) leggyakrabban cink-szulfid tartalmú, és fénykibocsátási képességét annak köszönheti, hogy a benne lévő atomok elektronjait az elektromos mező képes magasabb energiaszintre gerjeszteni. A gerjesztett elektronok a mező megszűnésekor nyugalmi állapotukba esnek vissza, és a két energiaszint közötti kinetikus energiátfoton, azaz fény formájában elsugározzák.
|
|
Az elektrolumineszcens fényforrások
szín és élettartama
A "foszfor" és az általa kibocsátott fény színét a benne található foszforózus részek összetétele határozza meg. Az EL világítótest lehet fehér fényű de rózsaszín alapszínű, továbbá zöldeskék fényű de fehér alapszínű, ezeken felül a világítótest felületén alkalmazott szűrőkkel számtalan színárnyalat nyerhető. A foszforok fénykibocsátó képessége használat során fokozatosan csökken, az EL világítótest élettartamát alapvetően ez a jelenség határozza meg. A gyakorlatban jellemzően az ún. fél-élettartamot szokás megadni, vagyis azt az időt amíg a fényerő a kezdeti intenzitás 50%-ra csökken, ez a szokványos 400Hz / 110V üzemeltetési feltételek mellett több mint 10.000 üzemóra.
|
|
Az elektrolumineszcens fényforrások
működtetése
A betáplált feszültséget és frekvenciát a világítótest működését vezérlő elektronika, az inverter határozza meg. Az inverterek áramforrása lehet adapter közbeiktatásával hálózati áram, valamint standard ill. tölthető akkumulátor is. Alapvetően, egy-egy inverter felépítése a vezérlendő világítótest felületének nagyságától függ. Mivel azonban a fénykibocsátás a betáplált áramtól közvetlenül függ, az inverter vezérelheti is a fénykibocsátás minőségét, így a folyamatos világítás mellett villogó és/vagy pulzáló üzemmódok is választhatók. Bonyolultabb, programvezérlésű inverterek alkalmasak több, egymástól független világítótest-szegmens előre meghatározott sorrend szerinti működtetésére, egyszerűen szólva egy komplex alakzat animálására is.
|
|
Az elektrolumineszcens fényforrások
gyártástechnológia, kialakítás
Az elektrolumineszcencia elvén működő fényforrások gyártási síkon három fő csoportba oszthatók. Az egyik, ún. vékonyréteg-technológia lényege, hogy a kondenzátor alkotóelemeit vákuumtérben rétegezik egymásra, ezt a viszonylag korlátozott technológiát TEFL monitorok gyártására használják. A másik, ún. vastagréteg-technológiával előállított EL fényforrások két termékcsoportot alkotnak. Ezek egyike a nyomdai úton előállítható EL "fólia", amely voltaképpen nem más, mint egy többrétegű nyomtatott áramkör. Ezen technológia leglényegesebb előnye, hogy a viszonylag egyszerűen és költséghatékonyan előállítható fényforrás formája az egyszerű mértani alakzatoktól a komplex feliratokig, ábrákig az igényeknek megfelelően alakítható ki, egyszerűen szólva csak ott világít ahol szükséges. A második terméktípus ebben a kategóriában a fényzsinór, amelyben a többrétegű kondenzátorszerkezetet kör keresztmetszetben rétegezik egymásra, ennek eredményeképpen egy, a felületén 360°-ban fényt kibocsátó vezetéket kapunk. |
|
Fényzsinór műszaki paraméterei
Az 1. táblázat a fényzsinór méterenkénti áramfelvételét mutatja a bemeneti feszültségszint és a bemeneti feszültség frekvenciájának függvényeiben.
Az 2. táblázat a különböző színű fényzsinórok által kibocsátott fényerősség nagyságát mutatja a bemeneti feszültség frekvenciájának függvényeiben.
|
1. táblázat
| betáplált feszültség |
50Hz
mA/m |
400Hz
mA/m |
800Hz
mA/m |
2000Hz
mA/m |
4000Hz
mA/m |
| 80V |
0,23 |
1,08 |
2,12 |
5,17 |
10,23 |
| 100V |
0,3 |
1,41 |
2,79 |
6,74 |
13,59 |
| 120V |
0,37 |
1,77 |
3,84 |
8,5 |
16,77 |
2. táblázat
| szín |
50Hz
Cd/m2 |
400Hz
Cd/m2 |
2000Hz
Cd/m2 |
4000Hz
Cd/m2 |
8000Hz
Cd/m2 |
|
2 |
11 |
31 |
48 |
78 |
|
|
6 |
49 |
156 |
239 |
352 |
|
4 |
24 |
69 |
93 |
121 |
|
5 |
26 |
73 |
97 |
121 |
|
5 |
36 |
104 |
142 |
177 |
|
7 |
52 |
140 |
184 |
381 |
|
|
|
|
|